Guatemaja színfónia

Óvatos legyen aki a múlthoz nyúl. Az emlékek sajátossága, hogy torzulnak, a tapasztalaté, hogy szubjektív, nincs tehát tiszta forrás, amelyből merítve helytálló megállapításokat tehetnénk egy halott civilizációról. Számítások szerint - amelyeket gyakran gondolunk csalhatatlannak - kedvező körülmények között is egy kultúra jellegzetességeinek mindössze kb. 15 százaléka tárható fel régészeti kutatásokkal, és még a tárgyak élő társadalomban betöltött szerepe sem ismerhető meg teljesen. Márpedig a maja kultúra esetében szinte csak a régészetre hagyatkozhatunk, írásbeli emlékek híján. Diego De Landa, Guatemala első ferences rendi tartományi főnöke küldte máglyára a maja tudást őriző könyveket, amelyek számosak voltak, lévén a maják némileg grafománok. A barát szerint az elégetett könyvekben semmi olyan nem volt, ami ne lett volna babona. Ez merész állítás attól aki a maja írást nem tudta olvasni. Az írásjeleket négyszáz évvel később fejtették meg, akkor sem teljeskörűen. A világban egyelőre három maja kézirat van, egymástól messze, ki tudja miért, de így legalább biztonságban: Drezdában, Madridban, Párizsban. Sehogy sem ismerjük hát a maja kltúrát. Mi omlasztottuk rájuk az eget, hogy később csüggedten csücsüljünk a romokon, és vak kézzel rakosgassunk össze valamit belőle. A titkok titkát. A kísérlet eleve kudarcra ítélt. Az égi gyökereiről lemetszett világ halott. Immár csak illúziókeltésre nyílik lehetőség.                                                                                                                                  Mérete: 165x150 mm, 128 oldal. A belív és az envelope (védőborító) volumenizált 1.3-as csontszínű műnyomóra készült. Keménytáblás, bordó színű oromszegővel, a táblaborító és az előzék terrakotta színű.